2016. július 6., szerda

Gyűlölöm a diabéteszt!










Nem szeretek panaszkodni.

Igyekszem mindig pozitív maradni, és mindenben megtalálni a jót, akár még a diabéteszben is.

De van az a pont, amikor úgy érzem, hogy nem bírom tovább, és tiszta szívemből gyűlölöm ezt az egészet, amit 7 évvel ezelőtt ránk rakott a sors.

Hiába van 800 km-re tőlem a fiam (nagyszülőknél tölti a nyarat), ugyanúgy felkelek éjjel 3-kor, és ránézek a telefonomra, hogy vajon nem hívtak-e, és ugyanúgy aggódok minden egyes percben, sőt talán még sokkal jobban, mint amikor itt van velem.

Gyűlölöm, hogy mindig ott motoszkál a gondolatomban, az év 365 napjában, a nap 24 órájában mindig velünk van, soha nem tudunk megszabadulni tőle. Mindenhová magunkkal kell vinnünk, akár nyaralni megyünk, akár egy esküvőre, születésnapi partira vagy moziba, és ugyanúgy elkíséri őt majd a vizsgákra, kosárlabdameccsekre, bulikba, és az első randevúra.

Gyűlölöm, hogy megszűnt a spontaneitás az életünkből, hogy mindig mindent pontosan meg kell terveznünk: mikor, hol, mit fogunk enni, mit kell magunkkal vinnünk.
Hogy mindig készenlétben kell lennünk, és ha kell, akár éjszaka is 2 óránként fel kell kelni cukrot mérni, korrigálni, majd visszamérni, nehogy mégis leessen a vércukra.

Gyűlölöm, hogy nem mi irányítjuk a dolgokat, hogy sokszor ha megfeszülünk is, akkor sem tudjuk a normál tartományban tartani az értékeket, mert az alapvető vércukor-befolyásoló tényezőkön kívül (inzulin, mozgás, szénhidrát) még legalább tíz egyéb olyan dolog van, amely hatással van a vércukorra. Nem mindegy, hogy mennyire zsíros az étel és mennyi protein van benne, vagy mennyi az adott étel glikémiás indexe. Számítanak a növekedési hormonok, nemi hormonok, stressz hormonok, betegségek, frontok, de probléma adódhat az infúziós szerelékkel, inzulinnal is, vagy akár a Somogyi hatás is okozhat több órán keresztüli vércukor emelkedést.

Előfordul, hogy ugyanolyan vércukor étéknél elfogyasztott ugyanolyan étel egyik nap tökéletes vércukrot eredményez, majd másnap 15-ös cukrot.  

A legnehezebb időszak, a kamaszkor (hormonális változások, ingadozó vércukor, szabályok elleni lázadás) még előttünk áll. Azt mondják, hogy a kamaszkort csak túl kell élni, szülőnek és gyereknek egyaránt. Na igen, de egy diabéteszes kamasznál a jövője szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogyan éli túl ezt az időszakot. A kamaszkor a diabéteszes szövődmények kialakulása szempontjából önálló rizikófaktornak számít. Mégis bízom benne, hogy az én megbízható, felelősségtudó gyermekem kamaszként sem fog megfeledkezni a diabéteszéről, és vigyázni fog magára. És persze bízom abban is, hogy az orvostudomány fejlődésével egyszer eljön az idő, amikor majd gyógyítani tudják a diabéteszt, és végre a fiam is szabadon élheti majd a mindennapjait.




Korábbi bejegyzések:

A diabétesz elfogadásának folyamata

Miért jó diabéteszesnek lenni?
Martin története
10 dolog, amit soha nem mondj diabéteszes gyermek szülőjének
Tévhitek az 1-es típusú diabéteszről








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése