TÉVHITEK AZ 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZRŐL

TÉVHITEK AZ 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZRŐL

1.      TÉVHIT: A CUKORBETEGSÉGET A TÚLZOTT ÉDESSÉGFOGYASZTÁS OKOZZA



Az 1-es típusú diabétesz egy autoimmun betegség, melynek kialakulásában az édességek fogyasztása egyáltalán nem játszik szerepet. A 2-es típusú diabétesz kialakulásában több tényező is szerepet játszhat, többen között a helytelen életmód és az elhízás.

2.      TÉVHIT: AZ 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZ CSAK GYERMEKKORBAN ALAKULHAT KI

Az 1-es típusú diabétesz általában gyermekkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, ám előfordulhat, hogy akár már csecsemőkorban, vagy csak 30-35 éves korban jelentkezik.

3.      TÉVHIT: A CUKORBETEGEK NEM FOGYASZTHATNAK ÉDESSÉGET, CUKROS SÜTEMÉNYEKET

A diabéteszesek is fogyaszthatnak bizonyos mennyiségű édességet a diétájuk részeként, de szigorúan ellenőrizni kell a teljes szénhidrát bevitelt, amelynek része lehet az édesség is. Testmozgás előtt szintén megengedett plusz szénhidrátként az édesség fogyasztása, amennyiben a vércukor értéke megfelelő.

4.      TÉVHIT: A DIABÉTESZ KEZELÉSE EGYSZERŰ, A BETEG NEM ESZIK CUKROT ÉS MINDEN RENDBEN VAN

A diabétesz kezelése teljes életmódváltást jelent. A diabéteszes betegnek ismerni kell valamennyi étel szénhidrát tartalmát, felszívódási idejét, valamint a kalóriákra is oda kell figyelniük, ugyanis a túlzott kalóriabevitel is okozhat vércukor emelkedést, akár órák múlva is.

5.      TÉVHIT: A GYEREKEK KINŐHETIK A DIABÉTESZT

Sajnos ez nem igaz. 1-es típusú diabétesz esetében a szervezet inzulintermelő sejtjei elpusztulnak és nem nőnek vissza soha többet. Így ez a betegség egy életre szól.

6.      TÉVHIT: A DIABÉTESZ FERTŐZŐ

A diabétesz nem fertőző, semmilyen körülmények között nem terjed át egyik emberről a másikra.

7.      TÉVHIT: A CUKORBETEGSÉG LEHET SÚLYOS ÉS KEVÉSBÉ SÚLYOS

Nincs súlyos és kevésbé súlyos cukorbetegség. A diabétesznek lehetnek szövődményei, amennyiben a beteg nem ellenőrzi rendszeresen a vércukrát és nem tartja be kezelőorvosa tanácsait. A diabéteszes kerülhet súlyos, életveszélyes állapotba, amennyiben hirtelen leesik a vércukra (hipoglikémia).

8.     TÉVHIT: A CUKORBETEGEKNÉL ELŐBB-UTÓBB KIALAKULNAK SZÖVŐDMÉNYEK

A mai modern inzulinkészítmények mellett, az orvos által jól beállított vércukorszint, a rendszeres vércukor ellenőrzés és a diétás tanácsok megtartása mellett a diabéteszes betegek életkilátásai semmivel sem rosszabbak, mint az egészségeseké.

9.     TÉVHIT: A CUKORBETEGEK NEM SPORTOLHATNAK

A diabéteszesek számára rendkívül fontos a rendszeres testmozgás. A szövődmények megelőzésének leghatásosabb módja a személyre szabott étkezés és a tervszerűen és felügyelettel végzett testmozgás.

10.     TÉVHIT: A CUKORBETEGEK NEM IHATNAK ALKOHOLT

A diabéteszesek is fogyaszthatnak bizonyos mennyiségű alkoholt. Nagyon fontos azonban a mértékletesség, és hogy a diabéteszes beteg tisztában legyen az alkohol vércukorra gyakorolt hatásával. Egyes italok ugyanis emelik a vércukrot, míg mások a vércukor eséséhet vezethetnek.

11.      TÉVHIT: HA A CSALÁDBAN SENKI NEM VOLT DIABÉTESZES, AKKOR MI SEM LESZÜNK AZOK

A diabéteszre való hajlam családon belül öröklődhet, ami azt jelenti, hogy bizonyos embereknél nagyobb a kialakulás valószínűsége. Azonban rengeteg olyan diabéteszes van, akinek a családjában nem fordult elő a betegség.

12.      TÉVHIT: AZ 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZ GYÓGYÍTHATÓ

Az 1-es típusú diabétesz a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de jól kezelhető. A diabétesz kezeléséhez (esetenként a kezdeti időszak, azaz „mézeshetek” kivételével) elengedhetetlen az inzulin.

13.  TÉVHIT: AZ INZULINPUMPA OLYAN, MINT A MESTERSÉGES HASNYÁLMIRIGY

Az inzulinpumpa olyan speciális inzulinadagoló készülék, amely a hasnyálmirigy inzulin elválasztását a legjobban utánozni képes, de nem képes a vércukor önálló mérésére, így nem tud reagálni a vércukor változására. A pumpa használója manuálisan állítja be az inzulin adagokat az elfogyasztott szénhidrátok és a vércukor értékek függvényében.

Korábbi bejegyzések:

A diabétesz elfogadásának folyamata
10 dolog, amit soha ne mondj diabéteszes gyermek szülőjének
Néhány jel, amely arra utal, hogy diabéteszes gyermek szülője vagy :)

Csokis tallérok

Nem igazán szeretem a teljes kiörlésű lisztből készült süteményeket, de ez most nagyon jól sikerült. Teljesen olyan íze van, mintha sima lisztből készült volna. A fiam kérdését - "Anya, ez nagggyon finom, hol vetted?" - is bóknak vettem. :)
Másik nagy előnye, hogy percek alatt elékészíthető, és lehetetlen elrontani.

Csokis tallérok

Hozzávalók:
 
150 g teljes kiörlésű tönkölybúza liszt
1 evőkanál kakaó
1/2 teáskanál szódabikarbona
1/4 teáskanál őrölt fahéj
100g étcsokoládé (vagy diabetikus étcsoki)
100 g puha vaj
1 tojás
50 g nyírfacukor
 
Elkészítése:
 
1) A lisztet és a kakaót egy tálba szitáljuk. Hozzáadjuk a szódabikarbonát és a fahéjat, majd alaposan összekeverjük.
2) A csokit apró darabokra vágjuk és azt is hozzáadjuk.
3) Előmelegítjük a sütőt (kb. 180 fokon)
4) A tojást, vajat és cukrot robotgéppel kikeverjük, majd az egészet kézzel összedolgozzuk.
5) A tepsibe sütőpapírt teszünk.
6) A tésztából diónyi nagyságú golyókat formázunk, amit a tenyerünkkel összelapítunk, így kb. 4 cm átmérőjű, fél cm vastag kekszeket kapunk (nekem 30 db lett belőle).
7) Betesszük a sütőbe, és 15 perc alatt készre sütjük.
 
Natúr joghurttal tálaljuk.
 
 (Egy keksz szénhidrát tartalma kb. 5-6 g)
 

A diabétesz elfogadásának folyamata

Amikor 2009-ben diagnosztizálták a fiam betegségét, beszereztem az összes olyan könyvet, amely a gyermekkori diabéteszről szól. Az egyik, talán leghasznosabb olvasmány számomra Dr. Békefi Dezső: Gyermekkori diabétesz c. könyve volt. Ebben olvastam először arról, hogy a diabétesz elfogadásának folyamata a gyászreakcióhoz hasonló pszichés tünetekkel jár együtt.

Így 6 év távlatából visszatekintve azt mondhatom, hogy valóban ugyanazokon a fázisokon mentem keresztül, amelyeket a könyv is említ:

1) A sokk, az elutasítás fázisa

Jól emlékszem, szerdai nap volt, amikor elhoztam a laborból a fiam vérvételi eredményét. Nem aggódtam különösképpen, amikor megláttam az éhomi 10,4-es vércukor értéket. Egyből a gyermekorvosi rendelőbe mentem, ahol az orvos közölte velem, hogy már éppen hívni akart, mert ő is megkapta a laborból az eredményt. Ez volt az a pont, ahol éreztem, hogy itt valami komoly dologról van szó, de még mindig reménykedtem, hogy talán csak túl későn vacsoráztunk, vagy hogy nem kellett volna megengednem a fiamnak, hogy megigyon lefekvés előtt egy pohár kakaót. Mivel épp aznap rendelt az esztergomi kórház diabetológiai osztályán Dr. Békefi Dezső, egyből mehettünk is hozzá. Ő volt az, aki először kimondta a diagnózist: gyermekem 1-es típusú diabéteszes. Nem sokra (igazából semmire sem) emlékszem abból a beszélgetésből, mert a fejember végig az járt, hogy "Nem! Ez nem lehet igaz! Biztosan tévedés!"
Az 1-es számú Gyermekklinikára küldtek minket, ahol újra vért vettek. Még fel sem fogtuk, hogy mi történik velünk, a fiam már kapta is az első adag inzulint. "Meg kellett volna akadályoznunk, nem szabadott volna beadni az inzulint! Lehet, hogy még visszafordítható lett volna a folyamat"- ezek a gondolatok cikáztak a fejünkben, amikor végre behívott minket a doktornő, és mindent részletesen elmondott. Kezdtük megérteni, hogy ebben a helyzetben nem volt B verzió, azonnal cselekedni kellett.

2) Az agresszió és a düh fázisa

Leírhatatlan az a düh, amit ilyenkor érez az ember. "Miért? Miért pont ő? Mit rontottunk el?"

Számtalan dolog végigfutott az agyunkon, hogy mi az, amit esetleg rosszul csináltunk. Vádoltam magam, hogy nem szabadott volna hasfájás elleni szereket adnom neki kisbaba korában, hogy nem kellett volna megengednem az antibiotikumot, vagy az asztma elleni inhalációs szteroidot (hiszen nem is volt asztmás), hogy nem szabadott volna beadatnom az ajánlott, de nem kötelező védőoltásokat, hogy oda kellett volna figyelnem, hogy a cumisüveg BPA mentes volt-e vagy sem (valószínűleg igen, de hátha mégsem), hogy nem szabadott volna tápszer pótlást adnom neki, amikor nem volt elég a tejem, hogy néha-néha elfelejtettem beadni neki a D vitamin cseppeket, hogy elköltöztünk, és ez lelkileg talán megterhelő volt számára, és még sorolhatnám a "gyanúsítottak" listáját.

A genetika, mint lehetséges ok fel sem merült bennünk, mivel se a férjem családjában, se az én családomban nem fordult elő korábban 1-es típusú diabétesz. Évekkel később mégis elvégeztük a genetikai vizsgálatot mindhárom gyermekünkre, amely szintén azt igazolta, hogy nem genetikai eredetű a fiam betegsége.

Ezek az önmarcangoló kérdések időnként még mindig előjönnek, de valószínűleg sosem fogunk választ kapni rájuk. Az első hetekben még egy kérdőívet is szerkesztettem, abban reménykedve, hogy talán sikerül találni valami hasonlóságot a diabétesszel diagnosztizált gyermekeink között. (Gyermekkori diabétesz kérdőív). De természetesen ez sem vezetett eredményre.

Gyakran megkérdezik tőlem, hogy tudom-e, miért lett diabéteszes a fiam. Nem evett-e túl sok édességet? Nagyon érzékenyen érint minket, diabéteszes szülőket ez a kérdés, és nem győzzük hangsúlyozni, hogy az 1-es típusú diabétesz autoimmun betegség, és NEM a túlzott édességfogyasztás okozza. (Tévhitek az 1-es típusú diabéteszről).

3) Az alkudozás, a tárgyalási kísérlet fázisa

Valószínűleg nincs olyan szülő, aki ne reménykedne ilyenkor a csodákban. Hiába tudjuk, hogy még egyetlen ember sem volt a világon, akinek elmúlt a diabétesze (1-es típusú), miért ne lehetne éppen a mi gyermekünk az első, akinek mégis sikerül? A mézeshetek (remissziós időszak) is csak tovább erősíti a reményt a szülőkben, hiszen a diagnózis utáni első napokban, hetekben a még el nem pusztult béta sejtek magukhoz térnek, így a külső inzulin iránti szükséglet csökkenni kezd. Ezt a helyzetet sajnos nagyon sok szélhámos ki is használja, és elhiteti az emberrel, hogy a csodaszerek hatásának köszönhető az állapotjavulást. Szerencsére mi nem dőltünk be egyetlen sárkányfűárusnak sem.
Folyamatosan böngésztem viszont a netet, hátha találok olyan esettanulmányt, amely azt bizonyítja, hogy mégiscsak akadt már olyan gyermek, aki kigyógyult a diabéteszből. Belevetettem magam a GNM (új germán medicina) tanulmányozásába is, természetgyógyászok után kutattam, de végül rájöttem, hogy csak a szigorú diéta az, ami segíthet abban, hogy jók legyenek a fiam értékei és minél hosszabb legyen a remissziós időszak.

Érdemes elolvasni Ambrus Flóra: Candy c. könyvét, amelyben a 14 éves diabéteszes lány leírja, hogyan élte meg ő maga ezt a kiútkeresési fázist.

4) Depresszió

Szerencsésnek mondhatom magam, mivel rengeteg segítséget kaptunk a szüleimtől és férjem szüleitől is. Voltak nagyon nehéz időszakok, amikor magam alatt voltam, sírtam, fáradt és szomorú voltam, de a depressziót ezidáig sikerült elkerülnöm.

A fiam is nagyon jól kezelte a helyzetet. Talán a legjobb korban (5,5 éves volt) lett diabéteszes, ha lehet ilyet mondani. Ahhoz már elég nagy volt, hogy megértse, meg kell szúrnom őt. Nem tiltakozott, nem sírt, nem vádaskodott, hogy miért "bántom őt", nem kellett eldugnom itthon a cukrot, édességet, mert soha nem lopkodott. Ahhoz pedig még kicsi volt, hogy ellenszegüljön a szabályoknak. Hamarosan eléri a kamaszkort, de mostanra már annyira megszokta ezt az életet, hogy talán nem fog dacolni ellene. Persze voltak neki is dühkitörései, amikor nem kaphatott meg valamit, amit a társai ettek (nyalóka, vattacukor), de ahogy nőtt, ezek a dolgok egyre ritkultak, és sokkal egyszerűbb lett minden. Az inzulinpumpa használata is nagyon sok pozitívumot hozott a diabéteszes mindennapokban.

Sokkal hamarabb elfogadta a betegségét, mint én magam. A mai napig gyakran belőle merítek erőt, hiszen látom, hogy  boldog, kiegyensúlyozott gyermek.

5) Az aktív elfogadás fázisa

Nehezen tudnám meghatározni a pontos időpontot, amikor már úgy éreztem, hogy sikerült elfogadnom a diabéteszt. Azt gondolom, hogy ez egy vég nélküli folyamat, időnként visszaesik az ember az előző fázisba. Amikor már végre úgy érzi, hogy sikerült megbékélni a betegséggel, jönnek az ünnepek (édesség hegyek a boltokban, Mikulás és karácsonyi ajándékok), jön a kamaszkor (hormonális változások ingadozó vércukrokkal), és megint összezuhan az ember.

Ilyenkor jelentenek hatalmas segítséget a sorstársak (diabéteszes szülők), akikkel internetes fórumokon, diabéteszes programokon, pl. a MentaPRO Alapítvány által szervezett találkozókon cserélhet tapasztalatot az ember. Nagyon sok barátot szereztem én is a diabétesz által, akikhez bármikor, akár az éjszaka közepén is fordulhatok segítségért.

(éjszakai vércukormérés)